Free Web Site - Free Web Space and Site Hosting - Web Hosting - Internet Store and Ecommerce Solution Provider - High Speed Internet
Search the Web

VISZA

Történelem

Az aradi tizenhárom emlékezete és a Szabadság-szobor története

         Az 1849. október hatodikát követő éveket a konok hallgatás, az abszolutizmus nyomasztó csendje jellemezte. Tiz év kellet ahhoz, hogy a Bach-korszakot követően, 1861-ben meginduljon a gyűjtés a forradalom vértanúinak émlékére emelendő emlékmű érdekében. Nemcsak magyarok adakoztak, s ennek eredményeként 1874-ben a vár közelében, ahol tévesen a bitófák helyét lenni vélték, egy kőoszlopot helyeztek el. Olyan adatok is vannak, hogy Pászthy Mihály, egykori honvédfőhadnagy már 1869 október 6-án egy kisebb emlékkövet helyezett el, amelyre mindössze ennyit vésett: 1849. október 6.
        1881-ben, szintén közadakozásból, a korábbi egyszerű emlékkövet, egy kőhalomra helyezett márvány obeliszkkel váltották fel, s ez jelenleg is ott áll. Azonban ekkor már egy nagyszabású szoborcsoport felállítására is gondoltak. A szoborbizottság, Környey János képviselő és az Alföld napilap javaslatára, már 1867. június másodikán megalakult Atzél Péter polgármester elnökletével. A bizottság tagjai voltak: id. Andrényi Károly, Haász Sándor, Kristyóry Zyigmond, dr. Chorin Ferenc, id. Bettelheim Vilmos, Boros József, Molnár Pál, Páris János, dr. Schuster Illés, Urbányi János és Varjassy József, továbbá az aradi honvédegyletből dr. Aradi István, Dániel Béla, Lukácsy Miklós, Nagy József, Schenovitz Frigyes, Tiszti Lajos, Némethy Károly, Rotter János és Szamosi János.
         A gyűjtés elkezdődött, azonban tiz év alatt minössze 275 jegyzés történt 52 ooo forint értékben. A közben főispánná választott Atzél 1876. június 14-én újjászervezte a szoborbizottságot s 1877 . január 27-én 1oo ooo forintos pályázatot hirdetett meg azzal a megjegyzéssel, hogy az emlékmű megvalósítására akkor fog sor kerűlni, ha az alaptőke eléri ezt az összeget.
         Felkarolta az ügyet az időközben alakult Kölcsey Egyesület is. 1877-ben beérkezett 14 pályamű. Ezeket egy bíráló bizottság ítélte meg, amelyben, Atzél mellett, az ország kiváló műértői kaptak helyet:Pulszky Ferenc, Ráth György, Engel József, Hegedüs Kandid, Keleti Gusztáv, Than Mór, Steindl Imre, Pasteiner Gyula. A bizottság 1878. december 21-én hozta meg a döntését: az első dijjal s a megbízással járó 25o aranyat Huszár Adolfnak ítélték. Feszl László pályaművét ítélték a második legjobbnak, ezért 15o arany járt, a 1oo aranyat jelentő harmadik hely Feszler Leó és Eisenzopf Ferenc közösen benyújtott pályaművének jutott.
         Ezt követően Huszár már 1879 március 4-én benyújtotta 93 980 forint értékű költségvetési tervezetét. Mellé magyarázó szöveget mellékelt, amelyből megtudhatjuk, hogyan képzelte az emlékművet.

A Huszár-féle Szabadság-szobor

         A lépcsőzet alatt emelkedő talpazat alsó részének párkányán lett volna elhelyezve a tizenhárom hős hű arcképe, a szemlélőhöz legközelebb, hogy vonásaikat jól láthassa. A talpazat alső részén négy csoport lett volna elhelyezve. Elől a "Szabadság", amint ébredezve, ellenálhatatlanul töri szét béklyóit, s küzdelemre készen jobbjában kardot tart. Balra az "Áldozatkészség" mint a magyar nők 48-ban is tették, leoldja karperecét, nyakláncát, minden ékességét s örömmel helyezi a haza oltárára. Jobbra az "Erő" alakja ül, nyugodtan, hatalma tudatában tekint maga elé, fölötte Arad címere. Hátul a "Küzdelem" végkatasztrófáját látjuk: a harcos halálosan találva rogyik össze, kezében a zászló, melyet soha el nem hagy: a szabadság amelyért küzdött átfogja őt és siratja végzetét. A négy csoport közül emelkedik fel a talpazat karcsúbb része, melyen a "Haza" alakját látjuk, pajzsára támaszkodva rendíthetetlenül áll s jobb karjában tartja a hősök által kiérdemelt babérkoszorút.
         Huszár 1883. december 29-én megköti a szerződést, melynek értelmében az emlékműnek 1888 szeptember végére kell elkészülnie. Huszár ekkor Deák Ferenc szobrán is dolgozott, azonban 1885. január 21-én váratlanul elhunyt.

A Zala-féle Szabadság-szobor

         Ezt követően az alsólendvai születésű Zala György vállalta el a szobor kivitelezését, aki azonban a Huszár-féle elképzelést alkotó módon kezelte. Már 1885 októberében hozzákezd az "Ébredő Szabadság" mintázásához. Következő év májusában el is készül vele s még ebben az évben ércbe is önti a budapesti Turbain ércöntő mühelyben. 1887-ben a szobor már a Műcsarnokban tekinthető meg.
         Huszárhoz képest a "Szabadság" ruházata klasszikusan egyszerűbb, az alak mozgása kifejezőbb, a Géniusz fiatalabb és dinamikusabb s a két alak közötti kapcsolat is drámaibb. Huszárnál a Géniusz átöleli a Szabadságot, Zalánál a Szabadság nőalakja két kezén széttépett láncokkal, arcán a kiállott szenvedésnek, de egyúttal a jövő iránti lelkesedésének kifejezésével , a föléje hajló Géniuszra tekint, ki széttörte bilincseit, kezébe adta a kardot s egyik kezével felemelkedni segíti, másikkal pedig a lobogó szövétnekkel elébe világít.
         Az "Ébredő Szabadságot" Zala, a belga kormány költségén, kiállította Brüsszelben a nemzetközi műemlékkiállításon s ott meglehetős elismerésben részesült. Rövid párizsi tanulmányok után Zala hozzákezd két másik csoport: "a "Harckészség" és az "Áldozatkészség" mintázásához. Ezeknél még erőteljesebben eltér a Huszár-féle modelltől: a "Harckészséget" Huszár mintája egy pásztorszerű alakban jelenítette meg, amint oroszlánbőrön ül s Herkules-buzogányt tart a kezében. Az alakra Huszár saját fejét akarta mintázni. Zala egy klasszikus kifejezésű ifjú emberalakot formált, duzzadó erővel, arcán az elszántság tekintetével. Fején sisak, jobb kezével földre támasztott buzogányt markol, míg bal keze mintha türtőztetné, leszorítja a jobbot. A mezítelen alakot oroszlánbőr takarja.
         Az "Áldozatkészség"-nél a művészi szempontok azt kivánták, hogy az eredi minta teljesen átalakuljon. Zala nőalakja nem ékszert, hanem diadémot tart, melyet ez, mint legdrágább kincset fejéről levéve, szeretettel a haza oltárára helyez. Az oltár görögös s a nőalak ruházata is klasszikus, a hajfonadékok azonban magyarosak. 1887 júliusában a két alkotást a szobor-bizottság nagy megelégedéssel vette át, miközben a Képzőművészeti Társaság őszi tárlatán kiállításra került az "Ébredő Szabadság" és a "Harckészség", s ez utóbbiért Zala megkapta a Trefort aranyérmet, amelyet akkor másodjára adtak ki. A mellékcsoportok elkészültével természetesen az is kiderült, hogy ezek nincsenek összhangban a Huszár-féle Hungáriával. A bizottság úgy ítélte, a főalakot teljesen új módon kell megformálni, mire Zala díjtalanul vállalta ezt a munkát. Ekkoriban már a "Haldokló harcos" alakján dolgozott, s ez is eltért a Huszár-féle mintától. Zala nőalakja tekintetével az eget keresi, míg karjával emeli a roskadozó harcost. Melléhez harci zászlót szorít, ezen a következő jelmondat áll: "Ha Isten velünk, ki ellenünk." Ezt a mellékcsoportot 1888 májusában adták át az ércöntőnek.
         A főalak, a hazát jelképező Hungária, mintázását 1888 októberében kezdte el Zala s a következő év májusában már be is fejezte. Az "új" Hungáriája magasan emeli föl tölgy- és babérkoszorút tartó jobbkezét, s egy boldogabb jövő reményének nyugodt kifejezésével tekint a tizenháromra. Baljával egy kardra támaszkodik éspedig Szent István azon kardnak az utánzatára, amelyet Ipolyi Arnold "Magyar Korona" című munkája valóban az első királyénak mond. Fején Mátyás híres Fekete Seregének sisakja, a Nemzeti Múzeumban őrzött példány után. A sisakot, Hungária fejedelmi méltóságának jelképéül, korona veszi körül éspedig annak a mintájára készült korona, amely Szent Margité, IV. Béla király leányáé volt s a Margit-szigeti romok körüli ásatások alkalmával került elő, s a Nemzeti Múzeumban található. A sisak alól, jobbról és balról egy-egy hajfonat csüng előre, a testet sodrony páncéling borítja, a hímzett lovagruha gazdagon díszített magyaros motívumokkal. Szent István kardjára támaszkodó bal karjáról a Mátyás királynak tulajdonított pajzs csüng, melynek eredetije Párizsban, utánzata pedig a Nemzeti Múzeumban található. A pajzson a gót betüs felirat: " Arma dei Penitix Maria interpella pro rege Matthia". Jobb vállán Árpádra emlékeztető párducbőr csüng alá. Egész megjelenésén kerub-szerű fönség ömlik el, s hogy karcsúsága mellett ne tűnjék nagyon vékonynak, a pajzs és párducbőr jobbról és balról úgy vannak elhelyezve, hogy a szemlélőre lecsüngő szárnyak benyomását tegyék.